Ki vagyok én?

Ki az a Zsuzsi?
Annyi mindenki lehettem volna és lehetnék is. Melyiket választhattam volna még? Melyik az az ÉLET, amely minden tekintetben Rólam szól? A válaszok mindig annyira egyszerűek. Az olykor előforduló választalanságunk okát, azaz a hibát, mindig a készülékünk okozza. Az elménk túlfejlett ködösítési hajlama, imád bennünket bizonytalanságban tartani. Ezért nem árt a szívünkbe zárni az információt, miszerint mindig az az élet szól rólad, amelyet éppen élsz. Másképp úgyse tudsz dönteni.
Én se tudtam. Pedagógusból kerttervező leszek gondoltam egyet… és másnap egy kecskeméti kertészeti árudában találtam magam, ahol slagokat rángattam bokrokat metszettem és néha szaktanári figyelmeztetőt adtam a folyton „futó” növényeknek, hogy végre üljenek már le a helyükre.
Szokták mondani, hogy a bátorság nem a félelem hiányát jelenti, sőt… ha nincs félelem, mire lennék én olyan nagyon bátor? Na… hát én nagyon bátor voltam (tehát nagyon féltem). Hetekig csak sírtam… én imádtam tanárnak lenni és főleg nagyon imádtam a drága kollégáimat. A szürkeállomány pirosan villogott, mint a találatot kapott tengeralattjáró szirénája. De a szív hevesen lüktetett és hívott. Menni kellett.
Térjünk vissza a gabalyodott slagokhoz. Inkább ne. Magánnyelvoktató lettem  és kerttervezést tanultam Budapesten Rácz Pétertől. 

És talán a legszebb, ami történik velem jelenleg, az a kísérletező énemnek okozza a legnagyobb örömöt. Folyton folyvást földet túrok és különböző kísérleteket végzek mikro területeken. Mi ebben a szépség számomra? Az idő megáll, a tér kinyílik, mint a virág és zakatoló elmém mindig rohanó zajos gondolatai meghunyászkodva fújnak visszavonulót arra az időre, míg én finoman kertelgetem a talpam alatt elterülő földet. Sokszor gondolkodtam felőle, hogy mi történhet ilyenkor körülöttem. Valószínűleg az alkotás öröme… de romantikus lényem nem engedi ennyivel beérni és máris kerti tündéreket látok vállamon hancúrozni miközben az udvarunkon álló barackfa bölcsen mosolyog rám, ráncos szemeivel. Tudom mire gondoltok…Nem! Unikornisok, biztosan nincsenek a mi udvarunkban! Hiszen azok nem léteznek. Lehet, hogy tündérek sem… De hogy történik az biztos!

Szóval, akkor most ki vagyok én? Bárki is legyek, épp most történek…pont úgy ahogyan kell.

Zsuzsi

 Kapcsolat